Háttér / Background
A Ground Zero terminológiáról nem sok jó jut eszünkbe. Általában teljes eltörlésre, totál tabula rasa-ra asszociálunk. Azonban felmerül a kérdés, hogy az összeomlás tényleg minden esetben csak tragikus lehet-e? Az új megszületéséhez a réginek meg kell halnia. Egy új évszázad kisarjadásához, egy új szemlélet kivirágzásához a réginek össze kell omlania. Ugyan ez sok szempontból fájdalmas, mégis óriási lehetőség van ebben az állapotban.
Nagy változásban van a világ. Rájöttünk, hogy nem tudunk, és nem is akarunk már úgy élni, ahogy eddig, az életünk gyökeresen megváltozik. A mi korunk felelőssége az, hogy egy új, élhetőbb világot hagyjon a maga ritmusa szerint megszületni, ne bejáratott ideológiákat erőltessen az életre, mert azok úgysem fognak működni. Az életet nem lehet kitalálni, az élet utat tör magának, a feladatunk csak az, hogy ezt megengedjük neki. Alámerülünk az élet fenekére, egy ground zero állapotba, és hagyjuk, hogy a további magától megérkezzen.
Ezt a felületet ez a hozzáállás inspirálta. Született belőle egy doktori disszertáció is, amiből mesterkurzus indult a Leiden Egyetemen. Ahogy a dolgozatban is, itt is igyekszem rátekinteni az életre magára a minket meghatározó diskurzusok vezérfonalait elengedve. Ez nem egy akadémiai oldal. Úgy írok, arról és azt, ahogy és ami éppen jön. Amikor egy dolgot vizsgálok, nem vértezem fel magam értelmezési struktúrákkal, amiken keresztül interpretálok, hanem hagyom, hogy megérkezzen hozzám a világ. Hogy ez lehetséges-e? Olvass tovább és döntsd el magad!
Pax, Vékony Délia
Not much good is associated with the Ground Zero terminology, which is understood as total erasure, tabula rasa. However, if one examines the possibilities embedded in obliteration, the question whether total annihiliation is always tragic or not, arises. For the new to be born, the old has to perish. For the birth of a new perspective in a new century, the old one has to collapse. It is painful, but still, there is great potential in this state.
Our world is changing radically. We have finally realized that we cannot live the life we are used to and profound transformations are happening. The responsibility of our age is to let a new world be born according to its own rhythm. Not to enforce long standing ideologies onto life, but to let life live itself. This site is inspired by this approach.
I have written a phd about this, and Leiden University designed a course based on the text. Just like in the phd, I attempt to look onto life itself, letting go of the discourses that usually bind us. This is not an academic site. I write as I please, about whatever comes to mind. To be able to do this is a huge liberty that I indulge in. When I examine something, anything, I do not arm myself with structures of interpretation, but I try to allow the world to arrive to me. Is it possible? Read on and decide for yourself.
Pax, Délia Vékony
